Sziasztok!
Szeretnénk egy -legalábbis számunkra-sajnálatos hírt megosztani veletek. Úgy döntöttünk, hogy befejezzük a történetet. Ennek több oka is van:
I. hamarosan itt a nyár vége, és szeptembertől csak az új iskolára szeretnénk koncentrálni, és a nyár végéig biztos nem tudnánk befejezni, úgy hogy még csírájában hagyjuk abba
II. Mi nem tudnánk leírni azokat a bizonyos részeket, és úgy gondoljuk, hogy az úgy sokaknak nem tetszene.
Reméjük, nagyon nem haragszotok ránk. Ne higgyétek, hogy nekünk könnyű volt ez a lépés, mert majd megszakad a szívünk, és az sem könnyített rajtunk, hogy Szélkisasszony felajánlott nekünk egy díjat- amiért nagyon hálásak vagyunk ( és meg is hatódtunk)- de végülis így döntöttünk.
Kiengesztelésként, azért megosztjuk veletek, hogy hogyan képzeltük el ezt a történetet:
Szofi összejön Kellannal, de nem ő az igazi számára. Kellan bemutatja, a barátainak, köztük persze Robnak is, és mondhatni szerelem lesz első látásra. Szofi beleszeret Robba, aki viszonozza az érzéseit, de Szofi nem akar szakítani Kellanal, bár tudja, hogy nem ő az igazi, és nem akarja megbántani. Elhatározza, hogy beszél Kellannal, aki szintén beszélni akar Szofival. Mindketten bevallják a másiknak, hogy úgy érzik megtalálták az igazit. Kellan számára ez Ashley Greene lesz, ezell mindkettőjük válláról nagy kő esik le, hisz nem bántották meg a másikat. Barátként vállnak el egymástól. Ezután Szofi összejön Robbal. Ashely egy kis apróságon-amit még magunk sem találtunk ki- összevitatkozik Szofival, és elrohan. Autóbalesetet szenved, de nem lesz súlyosabb baja, hanem kómába esik, egy 3 hétre. Szofi vigasztalja Kellant a nappaliban ülve, és megfogja a kezét biztatásként, hogy nem lesz semmi gond, de Rob félre érti a helyzetet, és beolvas Szofinak, hogy gondolhatta volna, hogy még mindig viszonya van Kellannal, és Szofi nagyon megbántódik, majd elrohan. Közbe Rob rájön, hogy mekorra baromságot követett el, és Kellan is beüt neki egyet, így Rob duplán szemétnek érzi magát. Szofi kivesz egy szállodai szobát, és közben Rob egyfolytában hívja, de nem hajlandó neki felvenni, majd Rob Rékától tudja meg, hogy hol lakik, már 1 hete, és elmegy hozzá, és úgymond "édes" lesz a békülés. Együtt látogatják Ashleyt, aki időközben felébred. Boldogok lesznek együtt, és eltelik 3 év, majd Szofi befejezi az egyetemet, és Rob megkéri a kezét. Boldogan mond neki igent, majd összeházasodnak, Cipruson a tengerparton. Nászútra, Kanári-szigetekre mennek, ahol Szofi rájön, hogy terhes. Közli Robbal, aki kitörő örömmel fogadja. 9 hónap múlva megszületik -szemük fénye- Sophie Michelle Pattinson. Eltelik 4 év, és Rob a kis Szofit készül vinni óvodába. Eközben Szofi otthon marad, és az emeletről készül lejönni- mert közben vettek egy közös házat- és a lépcsőn megbotlik, és lezuhan. Rob pont ekkor ér haza, és rögtön rohan Szofihoz, aki nem hajlandó bemenni a kórházba, mondván nincs semmi, baja és jól van. Rob egész nap mellette marad, és pihenésre ítéli. Szofi délután már úgy érzi, hogy jól van, és kikönyörgi Robtól, hogy had menjen el vele a lányukért az oviba. Az ajtóban Rob visszaszalad a kabátjáért, és Szofi összeesik. Miután Robert észreveszi, hogy a felesége ájultan fekszik, beviszi a kórházba, és kiderül, hogy belsővérzése van, és próbálják megmenteni, de nem tudják. Időközben a nagymama behozza a kislányt is a kórházba, és Rob a műtő ajtajában, kezében kislányával, nézi haldokló feleségét, aki mielőtt végleg lecsukná szemét, a férjét és kislányát fájdalomtól eltorzult arccal látja.
2 év elteltével Rob még mindig nem tette túl magát felesége elvesztésén, egyedül neveli kislányát, akinek mindent megad. A kis Szofi elkezd érdeklődni az anyukája után, Rob pedig mesélni kezd Szofiról. Rob a kislányában a feleségét látja viszont, akit még mindig elvesztése után is örökre szeretni fog.
10 év elteltével Robot a "kislánya" biztatja, hogy keressen magának valakit, az anyukája is így akarná. Rob először hallani sem akar róla, míg egy véletlen folytán megismerkedik egy különleges nővel... És egy új szerelem van kialakulóban, de számára mindig is Szofi volt, marad és lesz is Élete Szerelme és egyben egyetlen kislányának az anyja!
Ennyi lett volna a story, ami végül nem Happy End!
Itt az e-mail címünk: duplavagysemmi@citromail.hu
Reméljük azért tetszett! (volna)
Sziasztok!
További jó történeteket és sok kitartást a saját blogotokhoz!
Dorcy, Viky, Timy és Lááá
2010. július 14., szerda
2010. június 22., kedd
3. FEJEZET: Egy kellemes este
Másnap a barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Na, mi volt? Mesélj! Mesélj! - kiváncsiskodott Réka teljesen kivirulva.
- Jó Reggelt Neked is! - köszöntöttem álmosan.
- Neked is, de mesélj már! - kérlelt.
- Csak beszélgettünk, de... nem tudom. - mondtam, miközben a barátnőm leült az ágyam szélére.
- Mit nem tudsz? - nézett rám értetlenül.
- Nem érzek semmit, ha a közelébe vagyok... semmi heves szívdobogás, pillangók a gyomromban... semmi.
- Hátha, ezt így bebeszéled magadnak, akkor valószínűleg nem is lesz semmi. - mondta Réka.
- Lehet.
- Adj Neki egy esélyt, amúgy szerintem ezt azért érzed, mert már rég óta nem volt senkid.
- De mit is akarhatna tőlem, pont ő? A híres színész, Kellan Lutz? -kérdeztem.
- Hát, majd azt ő megmondja, hogy mit akar tőled... De tegnap tényleg nem volt semmi? Nem is kérte el a telefonszámodat?
- Elkérte, és mint tegnap kiderült itt lakik a Wilshire Boulvard Grand Hotelben. - meséltem a kíváncsiskodó barátnőmnek.
- Miért nem ezzel kezted? Ez fantasztikus! - lelkendezett.
- Esküszöm, te jobban fel vagy dobva, mint én, de igazad van, adok neki egy esélyt!
- Itt az én barátnőm! És ne adj Isten, még a végén pillangók is lesznek!
- Milyen vicces itt ma valaki! – mosolygtam Rékára, aki csak a szemét forgatta.
- Amúgy mennyi az idő? Eléggé álmos vagyok.
- Délután kettő. Én is olyan fél öt körül értem haza.
- Csinálnunk kéne valami kaját… Van egyáltalán a hűtőbe valami?- kérdeztem.
- Szerintem üres… be kellene vásárolnunk.
- Ezzel egyetértek… Te is öltözz fel és menjünk el bevásárolni utána pedig főzzünk valamit!– toloncoltam ki a szobámból nevetve az én „ébresztőórámat”.
- A bevásárlással egyet értek, de ne főzzünk, mert a végén elalszunk a tűzhely fölött – nevetett.
Aztán Rékával megegyeztünk, hogy rendelünk valamit!
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. Most kivételesen nem sokat válogattam a ruháim közül. Egy farmernadrágot vettem fel, és egy fehér kötött pulcsit, mert ahogy kinyitottam az ablakot éreztem, hogy egy kissé lehűlt a levegő a tegnapi időjáráshoz képest. Kimentem a nappaliba, ahol már Réka várt rám. Szerencsénkre nem messze a házunktól van egy kis közért, ahol minden megtalálható, Rékával mindig ide járunk bevásárolni. Két nagy bevásárló táskával estünk haza. A kaja rendelés mindig Réka dolga, ez most sem volt másképp. Míg én elpakoltam ő megrendelte a közelben lévő kínai étteremből a késői ebédünket, mivel már három óra volt. Míg megjött az „ebédünk”, addig összepakoltunk egy kicsit a lakásban, mert lassan kezdett eluralkodni rajt a káosz. Mindig beosztjuk egymás között, hogy ki melyik helyiséget takarítja ki. Annyira belemerültünk a takarításba, hogy észre se vettük, hogy már el is telt az egy óra, csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki csenget. Kifizettük a futárnak a kajánkat, és már neki is láttunk. Mindketten eléggé éhesek voltunk. Rékával utána leültünk egy picit TV-t nézni, de mivel nem volt benne semmi érdekes inkább beszélgettünk.
-Tanultál már a vizsgáidra? – kérdezte Réka.
- Nem, de neki kéne állnom, mert mingyárt itt a vizsgaidőszak és nem sok mindent tudok.- válaszoltam.
-Valahogy ismerős a helyzet,de semmi kedvem sincs hozzá.
- Nekem sincs sok, de most azért több időm lesz tanulni Ednek köszönhetően.
-Hát, igen Edtől nagyon jó kis ajándék volt. Az iskolában kár, hogy nem adnak ilyet! – mosolygott a barátnőm.
- Szerintem is kár, nekem is jól jönne még egy hét itthon.
- Na, ne légy telhetetlen, neked lesz még Ednek köszönhetően plusz egy heted! – szólt rám Réka.
- Jól van, nem vagyok telhetetlen.
- Annyira tényleg nem. – csipkelődött.
- Nézünk valamilyen filmet? – kérdeztem.
- Jó lenne, de inkább én neki állnék tanulni,ha nem baj, mert hétfőn is lesz egy vizsgám.
- Dehogy baj! Nyugodtan menj tanulni! Jó tanulást!
- Köszi, az meg lesz – válaszolta „nagy” lelkesedéssel.
Miután Réka elvonult tanulni én ismét a TV-t kapcsolgattam,de a változatosság kedvéért ismért semmi értelmes nem volt benne.
A nagy unatkozásomban elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy Réka ébresztget a telefonommal a kezében, ami csörgött.
-Szofi, ébredj! Szól a telefonod! – keltegetett.
-Ki az? – kérdeztem álmosan.
-Nem tudom, azt írja, hogy rejtett szám. – válaszolta és a kezembe nyomta a telefont, ő meg leült mellém a kanapéra.
- Hallo, itt Szofi Király. – szóltam bele cseppet sem lelkesen a telefonba.
-Szia, itt meg Kellan Lutz. – válaszolta a mély hang a telefonba. Nagyon megdöbbentem, hogy Kellan keresett, ez valószínűleg látszott rajtam, mert Réka aggódó pillantásokkal mért végig.
- Zavarlak? – kérdezte Kellan.
- Nem, dehogyis. – válaszoltam lelkesebb hanggal, hiszen eldöntöttem, hogy ha szeretne valamit tőlem adok neki egy esélyt.
- Csak azért kereslek, mert megszeretném kérdezni, hogy…eljönnél-e velem ma vacsorázni. – kérdezte Kellan, de mintha egy kis bizonytalanságot hallottam volna a hanjában.
-Szívesen elmennék. – válaszoltam neki. Rékán pedig már látszott, hogy alig várja, hogy letegyem a telefont és kitudjon faggatni.
- Ha hétre érted megyek az jó lesz? – kérdezte mostmár egy kicsit bátrabb hangon. Rápillantottam az órára, ami negyed 6-ot mutatott és egy kicsit megrémültem, hogy nem tudok majd addigra elkészülni.
-Persze, de ha nem haragszol, akkor most letenném, mert még a végén nem fogok elkészülni, és akkor várhatsz rám. – válaszoltam neki nevetve.
- Dehogy haragszom, és akkor 7-kor.
- Igen. Szia!
-Szia! – válaszolta.
Én elgondolkodtam egy pillanatra. Egyik magazin sem írt még arról, hogy mit kell felvennünk ha egy sztár elhív vacsorázni.
Arra lettem figyelmes, hogy Réka a kezét lengeti az arcom előtt.
-Föld hívja Szofit! Hahó! – beszélt hozzám egyre idegesebben Réka.
-Mit mondtál? – kérdeztem.
- Hagyjuk… De ki volt, és mit akart? – kérdezte izgatottan, az előbbi idegességének nyoma sem volt.
- Kellan volt… - válaszoltam.
-Ééééssss? Mindent harapófogóval kell kihúznom belőled? – kérdezte.
-Elhívott vacsorázni. ma este hétkor jön értem. – mondtam. Már előre féltem a reakciójától, de nem tört ki a Réka vulkán… egy ideig.
- Vacsora. Ma. Este. Hétre érted jön. – ismételgette.
-Te Jó Isten! – válaszolta, mire felfogta, hogy mit mondtam neki. A következő pillanatban Réka a nyakamba ugrott, és azt hajtogatta, hogy ő tudta, hogy még keresni fog. Mert mikor beszélgettünk felmerült bennem az is, hogy nem fog felhívni. Réka pedig azt hajtogatta, hogy úgy is fel fog hívni. Szerintem Réka sokkal jobban örült ennek a vacsorának, mint én. Persze nem mintha én nem örültem volna, hisz azt se gondoltam volna, hogy valaha is felfog hívni.
- De mit is csinálok? – kérdezte magától Réka – Nem érünk rá ilyenekre, hiszen már fél 6 van.
-Akkor én most elmentem lezuhanyozom, és kezdek valamit a hajammal. – mondtam.
- Igen, te menj zuhanyozz le, a hajadat majd én megcsinálom és a sminkedet is. A ruhádat meg majd gyorsan kiválasztjuk.
Ettől a reakciótól féltem, ha Réka bezsong, akkor nem lehet mit tenni.
6 óra volt, mire elvégeztem a fürdőszobai teendőimet. Réka már a ruháim között kereste a megfelelőt.
-Örülök, hogy ennyire „beleástad” magad a ruhakeresésbe. – mondtam nevetve és oda sétáltam Réka mellé.
-Csak neked segítek.
-Tudom, és köszi.
Nagy keresgélések árán, egy fekete kisruha mellett döntöttünk. Réka nem csinált nagy frizurát, csak lazán hátrafogta a hajamat.. A sminket pedig nem engedtem neki túlzásba vinni. Egy kis rúzs, és szemceruza, és egy kis arcpirosító. A cipőm egy magassarkú fekete cipő volt. Én aggódtam, hogy nem fogok addigra elkészülni, de barátnőm megnyugtatott, hogyha mindent rábízok el fogok készülni. És igaza is lett. Háromnegyed hétkor teljes harci díszben vártam Kellant. Pontban hét órakor megszólalt a csengő. Ránéztem Rékára, aki csak biztatóan rám mosolygott. Kinyitottam az ajtót és Kellan már ott várt rám. Gyorsan végig néztem rajta. Egy fekete öltönyt viselt, egy fehér inggel, és nekem eszembe jutott, hogy megfelelő ruhát választottam, mert összeöltöztünk.
- Szia-köszöntött vidáman
Réka eközben gyorsan beosont a szobájába, nehogy megzavarjon valamit, bár szerintem szívesen velünk tartott volna.
-Szia- köszöntem én is. Majd észrevettem, hogy nem túl feltűnően, végigjáratta rajtam a szemét.
- Csinos vagy- mondta bókolva
- Te sem nézel ki rosszul.- feleltem némi pimaszsággal a hangomban. Ezen Kellan elnevette magát.
-Indulhatunk?-kérdezte
- Igen, és hova is megyünk pontosan?-kérdeztem a hangomban némi kíváncsisággal
- Egy étterembe-felelte halál komolysággal, bár némi nevetéssel a szája sarkában, miközben kinyitotta nekem a fekete színű audi a8-as autójának ajtaját. Gyönyörű autó volt.
- Nem mondod!-feleltem nevetve, - azt, hittem, hogy egy Fitness stúdióban fogunk vacsorázni. Hát ezzel most megdöbbentettél. Erre Kellan hangos nevetésben tört ki majd megkerülve az autót, ő is beült a vezető ülésre. Könnyű volt Kellannal nevetni.
- De képzeld!- mondta majd egy kicsit komolyabban hozátette:- De nem fogom neked elmondani, mert meglepetés.
- Óóó- csak ennyit tudtam mondani. Az úton az étterem fele, megkérdezte, hogy hogy telt a napom, én pedig elmondtam neki, ügyesen kicenzúrázva a reggelt, amikor Réka faggatott a tegnap estéről. Ő is beszámolt nekem a napjáról. Megtudtam, hogy délelőtt egy fotózáson volt, majd délután egy nagyon unalmas, és hosszú interjún.
Fél óra alatt megérkeztünk, a Ristorante Peppone nevű elegáns, de mégsem feltűnő étterembe. Valószínűleg nem akarta, hogy a paparazikkal vacsorázzunk. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bevezetett az étterembe. Nagyon ízlésesen volt berendezve, és én csak ámultam. Amint beléptünk az ajtón, a pincér odavezetett, egy távolabbi, sarokban lévő csendes asztalhoz. Sokan megbámultak minket az asztalhoz menett, de senki nem szólt semmit. Gondolom, ide olyanok járnak, akik tiszteletben tartják mások magánéletét. Miután helyet foglaltunk az asztalnál, Kellan rendelt egy üveg bort, bár a nevéből ítélve elég drága lehetett. Míg a vacsoránkat kihozták, beszégettünk. Sok mindent megtudtunk egymásról, például megtudtam Kellanról, hogy szereti a kutyákat, akárcsak én. Megesküdött, hogy egyszer bemutatja nekem a saját kutyáját. Miután elfogyasztuttuk a vacsorát, még borozgattunk egy darabig. Meggyőződtem róla, hogy érdemes volt adnom neki egy esélyt, mert nagyon megkedveltem. Jóképű, okos, intelligens, vicces. Minden nő ilyenről álmodik, legalábbis szerintem. 10 óra körül hagytuk ott az éttermet, miután Kellan nem engedte, hogy fizessem a számla felét. Hazavitt, és felkísért a lakásunk elé. Nem tudtam, hogy búcsúzzak el tőle:
- Nagyon köszönöm az estét, jól éreztem magam- mondtam
- Nagyon szívesen, és én is jól éreztem magam, éppen ezért mit szólnál ha kedden elmennénk egy moziba-kérdezte kíváncsian arra várva, hogy mit válaszolok
- Jól hangzik feleltem, de csak egy feltétellel- mondtam komolyságot erőltetve az arcomra
- Igen?- kérdezte Kellan egy kissé ijedten
- Én választom ki a filmet- mondtam most már nevetve
- Persze, akkor kedden 5-re érted jövök, jó?
- Igen, akkor szia-köszöntem el
- Szia, és jó éjt-mondta
-Neked is- feletem, majd Kellan elindult, de hirtelen visszafordult, megragadta a karom, és szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam mi van. Egyik pillanatról a másikra a karjaiban találtam magam. Majd mikor felfogtam karommal átöltem a nyakát és viszonoztam a csókját. Majd amilyen hirtelen csókolt, olyan hirtelen lett vége:
- Jó éjt- köszönt el mégegyszer, hangjában némi mosollyal
- Jó éjt- feleltem már csak magamnak, mert mire észbe kaptam Kellan már eltűnt, én pedig csendben, és még mindig elkábulva Kellan csókjától,benyitottam az ajtón. De felesleges volt halknak lennem, hisz Réka a nappaliban várt, és alig várta, hogy kifaggathasson.
Az étterem, Kellan és Szofi az este, és az Audi a8-as.
Sziasztok! Meghoztuk a következő fejezetet (igaz, hogy egy kicsit késve, de reméljük nem haragszotok :) ). Ezt a fejezetet Dorcynak, és egy kicsit nekem, Viky-nek köszönhetitek. Reméljük tetszeni fog és hamarosan jön a 4. fejezet. Jó olvasást, és várjuk a kommenteket:
3. fejezet
Másnap a barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Na, mi volt? Mesélj! Mesélj! - kiváncsiskodott Réka teljesen kivirulva.
- Jó Reggelt Neked is! - köszöntöttem álmosan.
- Neked is, de mesélj már! - kérlelt.
- Csak beszélgettünk, de... nem tudom. - mondtam, miközben a barátnőm leült az ágyam szélére.
- Mit nem tudsz? - nézett rám értetlenül.
- Nem érzek semmit, ha a közelébe vagyok... semmi heves szívdobogás, pillangók a gyomromban... semmi.
- Hátha, ezt így bebeszéled magadnak, akkor valószínűleg nem is lesz semmi. - mondta Réka.
- Lehet.
- Adj Neki egy esélyt, amúgy szerintem ezt azért érzed, mert már rég óta nem volt senkid.
- De mit is akarhatna tőlem, pont ő? A híres színész, Kellan Lutz? -kérdeztem.
- Hát, majd azt ő megmondja, hogy mit akar tőled... De tegnap tényleg nem volt semmi? Nem is kérte el a telefonszámodat?
- Elkérte, és mint tegnap kiderült itt lakik a Wilshire Boulvard Grand Hotelben. - meséltem a kíváncsiskodó barátnőmnek.
- Miért nem ezzel kezted? Ez fantasztikus! - lelkendezett.
- Esküszöm, te jobban fel vagy dobva, mint én, de igazad van, adok neki egy esélyt!
- Itt az én barátnőm! És ne adj Isten, még a végén pillangók is lesznek!
- Milyen vicces itt ma valaki! – mosolygtam Rékára, aki csak a szemét forgatta.
- Amúgy mennyi az idő? Eléggé álmos vagyok.
- Délután kettő. Én is olyan fél öt körül értem haza.
- Csinálnunk kéne valami kaját… Van egyáltalán a hűtőbe valami?- kérdeztem.
- Szerintem üres… be kellene vásárolnunk.
- Ezzel egyetértek… Te is öltözz fel és menjünk el bevásárolni utána pedig főzzünk valamit!– toloncoltam ki a szobámból nevetve az én „ébresztőórámat”.
- A bevásárlással egyet értek, de ne főzzünk, mert a végén elalszunk a tűzhely fölött – nevetett.
Aztán Rékával megegyeztünk, hogy rendelünk valamit!
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. Most kivételesen nem sokat válogattam a ruháim közül. Egy farmernadrágot vettem fel, és egy fehér kötött pulcsit, mert ahogy kinyitottam az ablakot éreztem, hogy egy kissé lehűlt a levegő a tegnapi időjáráshoz képest. Kimentem a nappaliba, ahol már Réka várt rám. Szerencsénkre nem messze a házunktól van egy kis közért, ahol minden megtalálható, Rékával mindig ide járunk bevásárolni. Két nagy bevásárló táskával estünk haza. A kaja rendelés mindig Réka dolga, ez most sem volt másképp. Míg én elpakoltam ő megrendelte a közelben lévő kínai étteremből a késői ebédünket, mivel már három óra volt. Míg megjött az „ebédünk”, addig összepakoltunk egy kicsit a lakásban, mert lassan kezdett eluralkodni rajt a káosz. Mindig beosztjuk egymás között, hogy ki melyik helyiséget takarítja ki. Annyira belemerültünk a takarításba, hogy észre se vettük, hogy már el is telt az egy óra, csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki csenget. Kifizettük a futárnak a kajánkat, és már neki is láttunk. Mindketten eléggé éhesek voltunk. Rékával utána leültünk egy picit TV-t nézni, de mivel nem volt benne semmi érdekes inkább beszélgettünk.
-Tanultál már a vizsgáidra? – kérdezte Réka.
- Nem, de neki kéne állnom, mert mingyárt itt a vizsgaidőszak és nem sok mindent tudok.- válaszoltam.
-Valahogy ismerős a helyzet,de semmi kedvem sincs hozzá.
- Nekem sincs sok, de most azért több időm lesz tanulni Ednek köszönhetően.
-Hát, igen Edtől nagyon jó kis ajándék volt. Az iskolában kár, hogy nem adnak ilyet! – mosolygott a barátnőm.
- Szerintem is kár, nekem is jól jönne még egy hét itthon.
- Na, ne légy telhetetlen, neked lesz még Ednek köszönhetően plusz egy heted! – szólt rám Réka.
- Jól van, nem vagyok telhetetlen.
- Annyira tényleg nem. – csipkelődött.
- Nézünk valamilyen filmet? – kérdeztem.
- Jó lenne, de inkább én neki állnék tanulni,ha nem baj, mert hétfőn is lesz egy vizsgám.
- Dehogy baj! Nyugodtan menj tanulni! Jó tanulást!
- Köszi, az meg lesz – válaszolta „nagy” lelkesedéssel.
Miután Réka elvonult tanulni én ismét a TV-t kapcsolgattam,de a változatosság kedvéért ismért semmi értelmes nem volt benne.
A nagy unatkozásomban elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy Réka ébresztget a telefonommal a kezében, ami csörgött.
-Szofi, ébredj! Szól a telefonod! – keltegetett.
-Ki az? – kérdeztem álmosan.
-Nem tudom, azt írja, hogy rejtett szám. – válaszolta és a kezembe nyomta a telefont, ő meg leült mellém a kanapéra.
- Hallo, itt Szofi Király. – szóltam bele cseppet sem lelkesen a telefonba.
-Szia, itt meg Kellan Lutz. – válaszolta a mély hang a telefonba. Nagyon megdöbbentem, hogy Kellan keresett, ez valószínűleg látszott rajtam, mert Réka aggódó pillantásokkal mért végig.
- Zavarlak? – kérdezte Kellan.
- Nem, dehogyis. – válaszoltam lelkesebb hanggal, hiszen eldöntöttem, hogy ha szeretne valamit tőlem adok neki egy esélyt.
- Csak azért kereslek, mert megszeretném kérdezni, hogy…eljönnél-e velem ma vacsorázni. – kérdezte Kellan, de mintha egy kis bizonytalanságot hallottam volna a hanjában.
-Szívesen elmennék. – válaszoltam neki. Rékán pedig már látszott, hogy alig várja, hogy letegyem a telefont és kitudjon faggatni.
- Ha hétre érted megyek az jó lesz? – kérdezte mostmár egy kicsit bátrabb hangon. Rápillantottam az órára, ami negyed 6-ot mutatott és egy kicsit megrémültem, hogy nem tudok majd addigra elkészülni.
-Persze, de ha nem haragszol, akkor most letenném, mert még a végén nem fogok elkészülni, és akkor várhatsz rám. – válaszoltam neki nevetve.
- Dehogy haragszom, és akkor 7-kor.
- Igen. Szia!
-Szia! – válaszolta.
Én elgondolkodtam egy pillanatra. Egyik magazin sem írt még arról, hogy mit kell felvennünk ha egy sztár elhív vacsorázni.
Arra lettem figyelmes, hogy Réka a kezét lengeti az arcom előtt.
-Föld hívja Szofit! Hahó! – beszélt hozzám egyre idegesebben Réka.
-Mit mondtál? – kérdeztem.
- Hagyjuk… De ki volt, és mit akart? – kérdezte izgatottan, az előbbi idegességének nyoma sem volt.
- Kellan volt… - válaszoltam.
-Ééééssss? Mindent harapófogóval kell kihúznom belőled? – kérdezte.
-Elhívott vacsorázni. ma este hétkor jön értem. – mondtam. Már előre féltem a reakciójától, de nem tört ki a Réka vulkán… egy ideig.
- Vacsora. Ma. Este. Hétre érted jön. – ismételgette.
-Te Jó Isten! – válaszolta, mire felfogta, hogy mit mondtam neki. A következő pillanatban Réka a nyakamba ugrott, és azt hajtogatta, hogy ő tudta, hogy még keresni fog. Mert mikor beszélgettünk felmerült bennem az is, hogy nem fog felhívni. Réka pedig azt hajtogatta, hogy úgy is fel fog hívni. Szerintem Réka sokkal jobban örült ennek a vacsorának, mint én. Persze nem mintha én nem örültem volna, hisz azt se gondoltam volna, hogy valaha is felfog hívni.
- De mit is csinálok? – kérdezte magától Réka – Nem érünk rá ilyenekre, hiszen már fél 6 van.
-Akkor én most elmentem lezuhanyozom, és kezdek valamit a hajammal. – mondtam.
- Igen, te menj zuhanyozz le, a hajadat majd én megcsinálom és a sminkedet is. A ruhádat meg majd gyorsan kiválasztjuk.
Ettől a reakciótól féltem, ha Réka bezsong, akkor nem lehet mit tenni.
6 óra volt, mire elvégeztem a fürdőszobai teendőimet. Réka már a ruháim között kereste a megfelelőt.
-Örülök, hogy ennyire „beleástad” magad a ruhakeresésbe. – mondtam nevetve és oda sétáltam Réka mellé.
-Csak neked segítek.
-Tudom, és köszi.
Nagy keresgélések árán, egy fekete kisruha mellett döntöttünk. Réka nem csinált nagy frizurát, csak lazán hátrafogta a hajamat.. A sminket pedig nem engedtem neki túlzásba vinni. Egy kis rúzs, és szemceruza, és egy kis arcpirosító. A cipőm egy magassarkú fekete cipő volt. Én aggódtam, hogy nem fogok addigra elkészülni, de barátnőm megnyugtatott, hogyha mindent rábízok el fogok készülni. És igaza is lett. Háromnegyed hétkor teljes harci díszben vártam Kellant. Pontban hét órakor megszólalt a csengő. Ránéztem Rékára, aki csak biztatóan rám mosolygott. Kinyitottam az ajtót és Kellan már ott várt rám. Gyorsan végig néztem rajta. Egy fekete öltönyt viselt, egy fehér inggel, és nekem eszembe jutott, hogy megfelelő ruhát választottam, mert összeöltöztünk.
- Szia-köszöntött vidáman
Réka eközben gyorsan beosont a szobájába, nehogy megzavarjon valamit, bár szerintem szívesen velünk tartott volna.
-Szia- köszöntem én is. Majd észrevettem, hogy nem túl feltűnően, végigjáratta rajtam a szemét.
- Csinos vagy- mondta bókolva
- Te sem nézel ki rosszul.- feleltem némi pimaszsággal a hangomban. Ezen Kellan elnevette magát.
-Indulhatunk?-kérdezte
- Igen, és hova is megyünk pontosan?-kérdeztem a hangomban némi kíváncsisággal
- Egy étterembe-felelte halál komolysággal, bár némi nevetéssel a szája sarkában, miközben kinyitotta nekem a fekete színű audi a8-as autójának ajtaját. Gyönyörű autó volt.
- Nem mondod!-feleltem nevetve, - azt, hittem, hogy egy Fitness stúdióban fogunk vacsorázni. Hát ezzel most megdöbbentettél. Erre Kellan hangos nevetésben tört ki majd megkerülve az autót, ő is beült a vezető ülésre. Könnyű volt Kellannal nevetni.
- De képzeld!- mondta majd egy kicsit komolyabban hozátette:- De nem fogom neked elmondani, mert meglepetés.
- Óóó- csak ennyit tudtam mondani. Az úton az étterem fele, megkérdezte, hogy hogy telt a napom, én pedig elmondtam neki, ügyesen kicenzúrázva a reggelt, amikor Réka faggatott a tegnap estéről. Ő is beszámolt nekem a napjáról. Megtudtam, hogy délelőtt egy fotózáson volt, majd délután egy nagyon unalmas, és hosszú interjún.
Fél óra alatt megérkeztünk, a Ristorante Peppone nevű elegáns, de mégsem feltűnő étterembe. Valószínűleg nem akarta, hogy a paparazikkal vacsorázzunk. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bevezetett az étterembe. Nagyon ízlésesen volt berendezve, és én csak ámultam. Amint beléptünk az ajtón, a pincér odavezetett, egy távolabbi, sarokban lévő csendes asztalhoz. Sokan megbámultak minket az asztalhoz menett, de senki nem szólt semmit. Gondolom, ide olyanok járnak, akik tiszteletben tartják mások magánéletét. Miután helyet foglaltunk az asztalnál, Kellan rendelt egy üveg bort, bár a nevéből ítélve elég drága lehetett. Míg a vacsoránkat kihozták, beszégettünk. Sok mindent megtudtunk egymásról, például megtudtam Kellanról, hogy szereti a kutyákat, akárcsak én. Megesküdött, hogy egyszer bemutatja nekem a saját kutyáját. Miután elfogyasztuttuk a vacsorát, még borozgattunk egy darabig. Meggyőződtem róla, hogy érdemes volt adnom neki egy esélyt, mert nagyon megkedveltem. Jóképű, okos, intelligens, vicces. Minden nő ilyenről álmodik, legalábbis szerintem. 10 óra körül hagytuk ott az éttermet, miután Kellan nem engedte, hogy fizessem a számla felét. Hazavitt, és felkísért a lakásunk elé. Nem tudtam, hogy búcsúzzak el tőle:
- Nagyon köszönöm az estét, jól éreztem magam- mondtam
- Nagyon szívesen, és én is jól éreztem magam, éppen ezért mit szólnál ha kedden elmennénk egy moziba-kérdezte kíváncsian arra várva, hogy mit válaszolok
- Jól hangzik feleltem, de csak egy feltétellel- mondtam komolyságot erőltetve az arcomra
- Igen?- kérdezte Kellan egy kissé ijedten
- Én választom ki a filmet- mondtam most már nevetve
- Persze, akkor kedden 5-re érted jövök, jó?
- Igen, akkor szia-köszöntem el
- Szia, és jó éjt-mondta
-Neked is- feletem, majd Kellan elindult, de hirtelen visszafordult, megragadta a karom, és szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam mi van. Egyik pillanatról a másikra a karjaiban találtam magam. Majd mikor felfogtam karommal átöltem a nyakát és viszonoztam a csókját. Majd amilyen hirtelen csókolt, olyan hirtelen lett vége:
- Jó éjt- köszönt el mégegyszer, hangjában némi mosollyal
- Jó éjt- feleltem már csak magamnak, mert mire észbe kaptam Kellan már eltűnt, én pedig csendben, és még mindig elkábulva Kellan csókjától,benyitottam az ajtón. De felesleges volt halknak lennem, hisz Réka a nappaliban várt, és alig várta, hogy kifaggathasson.
Az étterem, Kellan és Szofi az este, és az Audi a8-as.
2010. június 13., vasárnap
2010. június 6., vasárnap
2. fejezet: Az ismerős idegen
Sziasztok!
Először is nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és a több, mint 160 látogatót és a 8 rendszeres követőt! Reméljük minél többen lesztek! Nagyon örülünk ezeknek a számoknak! Reméljük ezután sem hagy alább a lelkesedésetek! Nem is húzom tovább az időt! Itt a második fejezet, ami Vikynek köszönhető és szerintünk jó lett! Reméljük, hogy Nektek is tetszeni fog!
Ez jóval hosszabb lett, mint az első fejezet!
Ui.: Jó olvasást! Várjuk a kommenteket!
Először is nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és a több, mint 160 látogatót és a 8 rendszeres követőt! Reméljük minél többen lesztek! Nagyon örülünk ezeknek a számoknak! Reméljük ezután sem hagy alább a lelkesedésetek! Nem is húzom tovább az időt! Itt a második fejezet, ami Vikynek köszönhető és szerintünk jó lett! Reméljük, hogy Nektek is tetszeni fog!
Ez jóval hosszabb lett, mint az első fejezet!
Ui.: Jó olvasást! Várjuk a kommenteket!
2. fejezet
Miután leparkoltunk a meglepetés helyszíne előtt-amit még mindig nem láthattam-, Réka kiráncigált a kocsiból és húzni kezdett maga után. Már nagyon izgatott voltam, hogy hova jöttünk. Bementünk egy zenétől hangos, feltételezem valami szórakozóhelyre, ahol mintha Tiestot hallottam volna. Réka felhúzott egy lépcsőn, majd levette a szememről a sálat. A meglepődöttségtől megszólalni se tudtam. Tátott szájjal néztem körbe. Réka a Viper Roomba hozott, Los Angeles egyik legnépszerűbb nightclubjába.
-Ez fantasztikus!- nyögtem ki a meghatódottságtól nehezen
-Ugye? Tetszik?- kérdezte barátnőm
- Még hogy tetszik. Ennél jobb szülinapi helyszínt álmodni se mertem, és még VIP részleget is kaptunk? Réka, ez nagyon sokba kerülhetett neked?- mondtam, hisz nem tudtam, hogy Rékának miből tellett rá, hiszen egy helyen dolgozunk.
Mindketten a tanulás mellett, hogy valamiből meg tudjunk élni a Wilshir Boulvard sok kávézójának egyikében a White Rosesben dolgozunk, mint kiszolgálók. Nagyon közel van az otthonunkhoz, úgyhogy szerencséses vagyunk, hogy ilyen helyen találtunk munkát.
- Azzal te ne foglalkozz, ez a te szülinapi bulid, gyere, itt vannak a többiek!
Most vettem csak észre, hogy itt van Ed a főnökünk, Sarah és Kate a munkatársunk és a csoporttársaim, Nelly, Macy és Daniel. Utóbbi kettő egy párt is alkotott. Mindegyikükkel nagyon jó barátságban voltunk, de nem gondoltam volna, hogy még ők is megköszöntenek engem.
- Boldog Szülinapot!-, mondták szinte egyszerre és indultak meg felém
- Köszönöm!
- Először én jó?! -, kérdezte Réka, de inkább kijelentésnek hangzott-, Mégegyszer Boldog Szülinapot!- majd átnyújtott nekem egy kis tasakot.
- Réka, ez már tényleg túlzás -, mondtam, majd belenéztem a tasakba. Réka mintha a gondolataimban olvasott volna. Egy Nina Ricci parfümöt kaptam tőle, a napokban fogyott ki a sajátom, és gondoltam is rá, hogy veszek egyet, de iszonyatosan drága. -, Köszönöm, pont erre volt szükségem!-, majd barátnőm nyakába borultam
- Nagyon szívesen!
Ezután mindenkitől megkaptam az ajándékomat. Sarahtól és Katetől egy farmerruhát kaptam, Nellytől egy színes kristályos karkötőt. Macytől és Danieltől egy fekete, apró pici kövekkel díszített táskát. És végül, amin a legtöbbet nevettem, Edtől egy kis papírlapot kaptam. Megfordítottam és az volt ráírva: 1 hét szabadság, csak neked és csak most, hisz megérdemled!
- Köszönöm, erre is nagy szükségem van, mert hamarosan vizsgáim lesznek
- Szívesen! Látod, gondolatolvasó vagyok?!
Miután mindenkitől átvettem az ajándékaimat, leültünk a ma este számunkra fenntartott VIP részlegbe, és rendeltünk italokat! Kihozták a tortámat, ami puncs torta volt. Ez a kedvencem. Eliszogattunk, nevetgéltünk, és egyszer Réka eltűnt pár percre, de mikor visszatért újból italokat hozott, úgy hogy gyanítom ezekért ment. Ezután folytattuk a beszélgetést, de alig telt el pár perc Réka felállt az asztaltól, de mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hova megy meg is szólalt:
- Szofi gyere, van még egy meglepetésünk a számodra!-, mondta barátnőm és az emelet szélén lévő korláthoz húzott
- Még egy meglepetés, mivel érdemeltem ezt ki?
- Csak gyere-, mondta és tovább húzott
Mikor odaértünk a korláthoz elcsöndesedett a zene, és úgy éreztem, hogy minden reflektor engem világít meg. Ekkor Tiesto (mert tényleg ő zenélt) a kezébe vette a mikrofont:
- Szeretnék Boldog Születésnapot kívánni Szofi Királynak, aki most itt a Viper Roomban ünnepli 20. szülinapját, és a barátnője azt üzeni neki, hogy reméli, hogy életük végéig a legjobb barátnők lesznek és, hogy elnézi neki a hülyeségeit. Tapsoljuk meg Szofit.
A hatalmas tömeg tapsolni kezdett, én pedig megdöbbenve álltam a korlát szélén. Tiesto nekem kívánt Boldog Szülinapot? Ezt el se hiszem!
- Réka, ezt már tényleg nem fogom tudni neked meghálálni!-, mondtam barátnőmnek
- Azzal hálálod meg, hogy a barátnőm vagy
- Az leszek ígérem, és majd ha lesznek gyerekeim biztos, hogy rád fogom sózni őket, ha magányra vágyom
Réka erre felnevett, majd hirtelen megdermedt és azt mondta, hogy ne nézzek hátra.
- De miért?
- Tudod itt melletünk több VIP részleg is van, és a hátad mögött épp egy híres személy áll, és téged bámul
- De ki?
- Én most inkább leülök az asztalunkhoz-, mondta majd gyorsan el is sietett a boxunkhoz. Mielőtt utána indulhattam volna, valaki hátulról megszólított:
- Szofi Király?- mondta egy ismeretlen hang
Gyorsan hátrafordultam, és Kellan Lutz-al találtam szembe magam
- I-igen -, mondtam kissé félénken. Nem voltam olyan őrült Twilight rajongó, a filmet is csak egyszer láttam, de azért ismertem a film szereplőit, persze csak a TV-ből. Idáig.
- Csak Boldog Szülinapot akartam kívánni.
Egy percig elgondolkodtam, hogy őt is Réka kérte-e meg, de aztán eszembe jutott, hogy barátnőm is ugyan ilyen meglepett arcot vágott. Most mit kéne mondanom?
- Köszi-, dadogtam. Nekem csak erre futotta. Vajon mit akar tőlem?
- Öhm- én Kellan Lutz vagyok-, mondta majd a kezét nyújtotta.
- Engem pedig Szófia Királynak hívnak, de ezt már tudod-, mondtam egy kicsit felbátorodva, majd kezet fogtunk
- Nem lenne kedved beszélgetni?- kérdezte
- De, miért ne?- feleltem-, de egy percet kérhetnék, elköszönök a barátaimtól.
- Persze!
Ezután gyosan visszasiettem a barátaimhoz, hogy elköszönjek tőlük:
- Na, mit akart? Beszélgetni akar, mi?- kérdezte Réka
- Igen, úgyhogy azért jöttem, hogy elköszönjek, és köszönök mindent, főleg neked, ez volt életem legjobb szülinapi bulija.
- Nagyon szívesen, és sok sikert!
- Mihez?- kérdeztem
- Hát Kellan Lutzhoz!- felelte Réka úgyhogy ez szinte magától értedődőnek számítana
- Ja, hát nem is tudom. Helyes meg minden, de nem érzek semmit. Nem izzad a tenyerem, nem dobog hevesebben a szívem. Nem tudom, lehet, hogy nem kéne visszamennem hozzá. Hisz ő egy sztár mit akarhat tőlem? És amúgy sem az esetem- feleltem egy kicsit kétségbe esve
- Jajj már ne nyavalyogj! Adj neki egy esélyt! Ha nem lesz komoly kapcsolatotok, legalább egy kaland lesz!
- De én nem akarok egyéjszakás kalandokat!
- Lehet, hogy ez több lesz annál, csak próbáld meg!
- Jó, visszamegyek hozzá!- feleltem feladva. Hisz semmi rossz nem történhet, legfeljebb nem találkozunk többet!
- Na látod! Akkor, szia!- felelte Réka és elkezdett tuszkolni. A többiek e hangosan nevettek.
Visszamentem Kellanhoz, aki egy 2 személyes asztalhoz vezetett. Egész este, vagyis éjjel beszélgettünk. Ő kérdezett a családomról, a barátaimról, a munkahelyemről meg a munkatársaimról, és én is kérdeztem. Úgy tűnt őszintén válaszol. Szimpatikusnak tűnt, de még mindig nem dobogtatta meg a szívem. Gyorsan kiráztam ezeket a gondolatokat a fejemből, és arra összpontosítottam, hogy miért ne próbálhatnánk meg. Hajnali 4-kor feláltam az asztaltól:
- Ideje mennem! Köszönöm a beszélgetést!
- Rendben akkor hazakísérlek!-, mondta majd ő is felállt
- Ááá, nem szükséges, majd hívok egy taxit, ne fáradj.
- Ugyan nem fárdtság, és különben is veszélyes egyedül mászkálni éjjel Los Angelesben!
- Rendben-, egyezte bele
Kimentünk a clubból, majd Kellan hívott egy taxit. Miután beszálltunk a taxiba kérdezte hol lakom?
- A Wilshire Boulvard 10400 Ashton avere legyen szíves.
- Én a Wilshire Boulvard Grand Hotelben szálltam meg.-mondta Kellan
- Oké, akkor majdnem egy helyre megyünk.
Egész úton nem szólaltunk meg, nem tudtunk egymásnak mit mondani. Miután leparkolt a kocsi, én fizetni akartam de Kellan nem engedte:
- Hagyjad csak majd én, fizetek, engem még úgyis el kell fuvaroznia a hotelhez
- Oké, akkor köszönöm
- Szívesen! És nem lenne gond, ha elkérném a telefonszámodat, hogy fel tudjalak hívni.
- Öööö-nem, persze tessék!
Gyorsan leírtam a számomat, majd Kellan is a sajátját. Ezután elbúcsúztunk, majd megbeszéltük, hogy Kellan hívni fog. Miután a taxi elhajtott, felmentem a 4-dik emeletre. Gyorsan, minél kevesebb zajt csapva bementem a szobámba, és nagyon hamar elaludtam. Másnak mikor kinyitottam a szemem, barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Ez fantasztikus!- nyögtem ki a meghatódottságtól nehezen
-Ugye? Tetszik?- kérdezte barátnőm
- Még hogy tetszik. Ennél jobb szülinapi helyszínt álmodni se mertem, és még VIP részleget is kaptunk? Réka, ez nagyon sokba kerülhetett neked?- mondtam, hisz nem tudtam, hogy Rékának miből tellett rá, hiszen egy helyen dolgozunk.
Mindketten a tanulás mellett, hogy valamiből meg tudjunk élni a Wilshir Boulvard sok kávézójának egyikében a White Rosesben dolgozunk, mint kiszolgálók. Nagyon közel van az otthonunkhoz, úgyhogy szerencséses vagyunk, hogy ilyen helyen találtunk munkát.
- Azzal te ne foglalkozz, ez a te szülinapi bulid, gyere, itt vannak a többiek!
Most vettem csak észre, hogy itt van Ed a főnökünk, Sarah és Kate a munkatársunk és a csoporttársaim, Nelly, Macy és Daniel. Utóbbi kettő egy párt is alkotott. Mindegyikükkel nagyon jó barátságban voltunk, de nem gondoltam volna, hogy még ők is megköszöntenek engem.
- Boldog Szülinapot!-, mondták szinte egyszerre és indultak meg felém
- Köszönöm!
- Először én jó?! -, kérdezte Réka, de inkább kijelentésnek hangzott-, Mégegyszer Boldog Szülinapot!- majd átnyújtott nekem egy kis tasakot.
- Réka, ez már tényleg túlzás -, mondtam, majd belenéztem a tasakba. Réka mintha a gondolataimban olvasott volna. Egy Nina Ricci parfümöt kaptam tőle, a napokban fogyott ki a sajátom, és gondoltam is rá, hogy veszek egyet, de iszonyatosan drága. -, Köszönöm, pont erre volt szükségem!-, majd barátnőm nyakába borultam
- Nagyon szívesen!
Ezután mindenkitől megkaptam az ajándékomat. Sarahtól és Katetől egy farmerruhát kaptam, Nellytől egy színes kristályos karkötőt. Macytől és Danieltől egy fekete, apró pici kövekkel díszített táskát. És végül, amin a legtöbbet nevettem, Edtől egy kis papírlapot kaptam. Megfordítottam és az volt ráírva: 1 hét szabadság, csak neked és csak most, hisz megérdemled!
- Köszönöm, erre is nagy szükségem van, mert hamarosan vizsgáim lesznek
- Szívesen! Látod, gondolatolvasó vagyok?!
Miután mindenkitől átvettem az ajándékaimat, leültünk a ma este számunkra fenntartott VIP részlegbe, és rendeltünk italokat! Kihozták a tortámat, ami puncs torta volt. Ez a kedvencem. Eliszogattunk, nevetgéltünk, és egyszer Réka eltűnt pár percre, de mikor visszatért újból italokat hozott, úgy hogy gyanítom ezekért ment. Ezután folytattuk a beszélgetést, de alig telt el pár perc Réka felállt az asztaltól, de mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hova megy meg is szólalt:
- Szofi gyere, van még egy meglepetésünk a számodra!-, mondta barátnőm és az emelet szélén lévő korláthoz húzott
- Még egy meglepetés, mivel érdemeltem ezt ki?
- Csak gyere-, mondta és tovább húzott
Mikor odaértünk a korláthoz elcsöndesedett a zene, és úgy éreztem, hogy minden reflektor engem világít meg. Ekkor Tiesto (mert tényleg ő zenélt) a kezébe vette a mikrofont:
- Szeretnék Boldog Születésnapot kívánni Szofi Királynak, aki most itt a Viper Roomban ünnepli 20. szülinapját, és a barátnője azt üzeni neki, hogy reméli, hogy életük végéig a legjobb barátnők lesznek és, hogy elnézi neki a hülyeségeit. Tapsoljuk meg Szofit.
A hatalmas tömeg tapsolni kezdett, én pedig megdöbbenve álltam a korlát szélén. Tiesto nekem kívánt Boldog Szülinapot? Ezt el se hiszem!
- Réka, ezt már tényleg nem fogom tudni neked meghálálni!-, mondtam barátnőmnek
- Azzal hálálod meg, hogy a barátnőm vagy
- Az leszek ígérem, és majd ha lesznek gyerekeim biztos, hogy rád fogom sózni őket, ha magányra vágyom
Réka erre felnevett, majd hirtelen megdermedt és azt mondta, hogy ne nézzek hátra.
- De miért?
- Tudod itt melletünk több VIP részleg is van, és a hátad mögött épp egy híres személy áll, és téged bámul
- De ki?
- Én most inkább leülök az asztalunkhoz-, mondta majd gyorsan el is sietett a boxunkhoz. Mielőtt utána indulhattam volna, valaki hátulról megszólított:
- Szofi Király?- mondta egy ismeretlen hang
Gyorsan hátrafordultam, és Kellan Lutz-al találtam szembe magam
- I-igen -, mondtam kissé félénken. Nem voltam olyan őrült Twilight rajongó, a filmet is csak egyszer láttam, de azért ismertem a film szereplőit, persze csak a TV-ből. Idáig.
- Csak Boldog Szülinapot akartam kívánni.
Egy percig elgondolkodtam, hogy őt is Réka kérte-e meg, de aztán eszembe jutott, hogy barátnőm is ugyan ilyen meglepett arcot vágott. Most mit kéne mondanom?
- Köszi-, dadogtam. Nekem csak erre futotta. Vajon mit akar tőlem?
- Öhm- én Kellan Lutz vagyok-, mondta majd a kezét nyújtotta.
- Engem pedig Szófia Királynak hívnak, de ezt már tudod-, mondtam egy kicsit felbátorodva, majd kezet fogtunk
- Nem lenne kedved beszélgetni?- kérdezte
- De, miért ne?- feleltem-, de egy percet kérhetnék, elköszönök a barátaimtól.
- Persze!
Ezután gyosan visszasiettem a barátaimhoz, hogy elköszönjek tőlük:
- Na, mit akart? Beszélgetni akar, mi?- kérdezte Réka
- Igen, úgyhogy azért jöttem, hogy elköszönjek, és köszönök mindent, főleg neked, ez volt életem legjobb szülinapi bulija.
- Nagyon szívesen, és sok sikert!
- Mihez?- kérdeztem
- Hát Kellan Lutzhoz!- felelte Réka úgyhogy ez szinte magától értedődőnek számítana
- Ja, hát nem is tudom. Helyes meg minden, de nem érzek semmit. Nem izzad a tenyerem, nem dobog hevesebben a szívem. Nem tudom, lehet, hogy nem kéne visszamennem hozzá. Hisz ő egy sztár mit akarhat tőlem? És amúgy sem az esetem- feleltem egy kicsit kétségbe esve
- Jajj már ne nyavalyogj! Adj neki egy esélyt! Ha nem lesz komoly kapcsolatotok, legalább egy kaland lesz!
- De én nem akarok egyéjszakás kalandokat!
- Lehet, hogy ez több lesz annál, csak próbáld meg!
- Jó, visszamegyek hozzá!- feleltem feladva. Hisz semmi rossz nem történhet, legfeljebb nem találkozunk többet!
- Na látod! Akkor, szia!- felelte Réka és elkezdett tuszkolni. A többiek e hangosan nevettek.
Visszamentem Kellanhoz, aki egy 2 személyes asztalhoz vezetett. Egész este, vagyis éjjel beszélgettünk. Ő kérdezett a családomról, a barátaimról, a munkahelyemről meg a munkatársaimról, és én is kérdeztem. Úgy tűnt őszintén válaszol. Szimpatikusnak tűnt, de még mindig nem dobogtatta meg a szívem. Gyorsan kiráztam ezeket a gondolatokat a fejemből, és arra összpontosítottam, hogy miért ne próbálhatnánk meg. Hajnali 4-kor feláltam az asztaltól:
- Ideje mennem! Köszönöm a beszélgetést!
- Rendben akkor hazakísérlek!-, mondta majd ő is felállt
- Ááá, nem szükséges, majd hívok egy taxit, ne fáradj.
- Ugyan nem fárdtság, és különben is veszélyes egyedül mászkálni éjjel Los Angelesben!
- Rendben-, egyezte bele
Kimentünk a clubból, majd Kellan hívott egy taxit. Miután beszálltunk a taxiba kérdezte hol lakom?
- A Wilshire Boulvard 10400 Ashton avere legyen szíves.
- Én a Wilshire Boulvard Grand Hotelben szálltam meg.-mondta Kellan
- Oké, akkor majdnem egy helyre megyünk.
Egész úton nem szólaltunk meg, nem tudtunk egymásnak mit mondani. Miután leparkolt a kocsi, én fizetni akartam de Kellan nem engedte:
- Hagyjad csak majd én, fizetek, engem még úgyis el kell fuvaroznia a hotelhez
- Oké, akkor köszönöm
- Szívesen! És nem lenne gond, ha elkérném a telefonszámodat, hogy fel tudjalak hívni.
- Öööö-nem, persze tessék!
Gyorsan leírtam a számomat, majd Kellan is a sajátját. Ezután elbúcsúztunk, majd megbeszéltük, hogy Kellan hívni fog. Miután a taxi elhajtott, felmentem a 4-dik emeletre. Gyorsan, minél kevesebb zajt csapva bementem a szobámba, és nagyon hamar elaludtam. Másnak mikor kinyitottam a szemem, barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)