Sziasztok! Meghoztuk a következő fejezetet (igaz, hogy egy kicsit késve, de reméljük nem haragszotok :) ). Ezt a fejezetet Dorcynak, és egy kicsit nekem, Viky-nek köszönhetitek. Reméljük tetszeni fog és hamarosan jön a 4. fejezet. Jó olvasást, és várjuk a kommenteket:
3. fejezet
Másnap a barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Na, mi volt? Mesélj! Mesélj! - kiváncsiskodott Réka teljesen kivirulva.
- Jó Reggelt Neked is! - köszöntöttem álmosan.
- Neked is, de mesélj már! - kérlelt.
- Csak beszélgettünk, de... nem tudom. - mondtam, miközben a barátnőm leült az ágyam szélére.
- Mit nem tudsz? - nézett rám értetlenül.
- Nem érzek semmit, ha a közelébe vagyok... semmi heves szívdobogás, pillangók a gyomromban... semmi.
- Hátha, ezt így bebeszéled magadnak, akkor valószínűleg nem is lesz semmi. - mondta Réka.
- Lehet.
- Adj Neki egy esélyt, amúgy szerintem ezt azért érzed, mert már rég óta nem volt senkid.
- De mit is akarhatna tőlem, pont ő? A híres színész, Kellan Lutz? -kérdeztem.
- Hát, majd azt ő megmondja, hogy mit akar tőled... De tegnap tényleg nem volt semmi? Nem is kérte el a telefonszámodat?
- Elkérte, és mint tegnap kiderült itt lakik a Wilshire Boulvard Grand Hotelben. - meséltem a kíváncsiskodó barátnőmnek.
- Miért nem ezzel kezted? Ez fantasztikus! - lelkendezett.
- Esküszöm, te jobban fel vagy dobva, mint én, de igazad van, adok neki egy esélyt!
- Itt az én barátnőm! És ne adj Isten, még a végén pillangók is lesznek!
- Milyen vicces itt ma valaki! – mosolygtam Rékára, aki csak a szemét forgatta.
- Amúgy mennyi az idő? Eléggé álmos vagyok.
- Délután kettő. Én is olyan fél öt körül értem haza.
- Csinálnunk kéne valami kaját… Van egyáltalán a hűtőbe valami?- kérdeztem.
- Szerintem üres… be kellene vásárolnunk.
- Ezzel egyetértek… Te is öltözz fel és menjünk el bevásárolni utána pedig főzzünk valamit!– toloncoltam ki a szobámból nevetve az én „ébresztőórámat”.
- A bevásárlással egyet értek, de ne főzzünk, mert a végén elalszunk a tűzhely fölött – nevetett.
Aztán Rékával megegyeztünk, hogy rendelünk valamit!
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. Most kivételesen nem sokat válogattam a ruháim közül. Egy farmernadrágot vettem fel, és egy fehér kötött pulcsit, mert ahogy kinyitottam az ablakot éreztem, hogy egy kissé lehűlt a levegő a tegnapi időjáráshoz képest. Kimentem a nappaliba, ahol már Réka várt rám. Szerencsénkre nem messze a házunktól van egy kis közért, ahol minden megtalálható, Rékával mindig ide járunk bevásárolni. Két nagy bevásárló táskával estünk haza. A kaja rendelés mindig Réka dolga, ez most sem volt másképp. Míg én elpakoltam ő megrendelte a közelben lévő kínai étteremből a késői ebédünket, mivel már három óra volt. Míg megjött az „ebédünk”, addig összepakoltunk egy kicsit a lakásban, mert lassan kezdett eluralkodni rajt a káosz. Mindig beosztjuk egymás között, hogy ki melyik helyiséget takarítja ki. Annyira belemerültünk a takarításba, hogy észre se vettük, hogy már el is telt az egy óra, csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki csenget. Kifizettük a futárnak a kajánkat, és már neki is láttunk. Mindketten eléggé éhesek voltunk. Rékával utána leültünk egy picit TV-t nézni, de mivel nem volt benne semmi érdekes inkább beszélgettünk.
-Tanultál már a vizsgáidra? – kérdezte Réka.
- Nem, de neki kéne állnom, mert mingyárt itt a vizsgaidőszak és nem sok mindent tudok.- válaszoltam.
-Valahogy ismerős a helyzet,de semmi kedvem sincs hozzá.
- Nekem sincs sok, de most azért több időm lesz tanulni Ednek köszönhetően.
-Hát, igen Edtől nagyon jó kis ajándék volt. Az iskolában kár, hogy nem adnak ilyet! – mosolygott a barátnőm.
- Szerintem is kár, nekem is jól jönne még egy hét itthon.
- Na, ne légy telhetetlen, neked lesz még Ednek köszönhetően plusz egy heted! – szólt rám Réka.
- Jól van, nem vagyok telhetetlen.
- Annyira tényleg nem. – csipkelődött.
- Nézünk valamilyen filmet? – kérdeztem.
- Jó lenne, de inkább én neki állnék tanulni,ha nem baj, mert hétfőn is lesz egy vizsgám.
- Dehogy baj! Nyugodtan menj tanulni! Jó tanulást!
- Köszi, az meg lesz – válaszolta „nagy” lelkesedéssel.
Miután Réka elvonult tanulni én ismét a TV-t kapcsolgattam,de a változatosság kedvéért ismért semmi értelmes nem volt benne.
A nagy unatkozásomban elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy Réka ébresztget a telefonommal a kezében, ami csörgött.
-Szofi, ébredj! Szól a telefonod! – keltegetett.
-Ki az? – kérdeztem álmosan.
-Nem tudom, azt írja, hogy rejtett szám. – válaszolta és a kezembe nyomta a telefont, ő meg leült mellém a kanapéra.
- Hallo, itt Szofi Király. – szóltam bele cseppet sem lelkesen a telefonba.
-Szia, itt meg Kellan Lutz. – válaszolta a mély hang a telefonba. Nagyon megdöbbentem, hogy Kellan keresett, ez valószínűleg látszott rajtam, mert Réka aggódó pillantásokkal mért végig.
- Zavarlak? – kérdezte Kellan.
- Nem, dehogyis. – válaszoltam lelkesebb hanggal, hiszen eldöntöttem, hogy ha szeretne valamit tőlem adok neki egy esélyt.
- Csak azért kereslek, mert megszeretném kérdezni, hogy…eljönnél-e velem ma vacsorázni. – kérdezte Kellan, de mintha egy kis bizonytalanságot hallottam volna a hanjában.
-Szívesen elmennék. – válaszoltam neki. Rékán pedig már látszott, hogy alig várja, hogy letegyem a telefont és kitudjon faggatni.
- Ha hétre érted megyek az jó lesz? – kérdezte mostmár egy kicsit bátrabb hangon. Rápillantottam az órára, ami negyed 6-ot mutatott és egy kicsit megrémültem, hogy nem tudok majd addigra elkészülni.
-Persze, de ha nem haragszol, akkor most letenném, mert még a végén nem fogok elkészülni, és akkor várhatsz rám. – válaszoltam neki nevetve.
- Dehogy haragszom, és akkor 7-kor.
- Igen. Szia!
-Szia! – válaszolta.
Én elgondolkodtam egy pillanatra. Egyik magazin sem írt még arról, hogy mit kell felvennünk ha egy sztár elhív vacsorázni.
Arra lettem figyelmes, hogy Réka a kezét lengeti az arcom előtt.
-Föld hívja Szofit! Hahó! – beszélt hozzám egyre idegesebben Réka.
-Mit mondtál? – kérdeztem.
- Hagyjuk… De ki volt, és mit akart? – kérdezte izgatottan, az előbbi idegességének nyoma sem volt.
- Kellan volt… - válaszoltam.
-Ééééssss? Mindent harapófogóval kell kihúznom belőled? – kérdezte.
-Elhívott vacsorázni. ma este hétkor jön értem. – mondtam. Már előre féltem a reakciójától, de nem tört ki a Réka vulkán… egy ideig.
- Vacsora. Ma. Este. Hétre érted jön. – ismételgette.
-Te Jó Isten! – válaszolta, mire felfogta, hogy mit mondtam neki. A következő pillanatban Réka a nyakamba ugrott, és azt hajtogatta, hogy ő tudta, hogy még keresni fog. Mert mikor beszélgettünk felmerült bennem az is, hogy nem fog felhívni. Réka pedig azt hajtogatta, hogy úgy is fel fog hívni. Szerintem Réka sokkal jobban örült ennek a vacsorának, mint én. Persze nem mintha én nem örültem volna, hisz azt se gondoltam volna, hogy valaha is felfog hívni.
- De mit is csinálok? – kérdezte magától Réka – Nem érünk rá ilyenekre, hiszen már fél 6 van.
-Akkor én most elmentem lezuhanyozom, és kezdek valamit a hajammal. – mondtam.
- Igen, te menj zuhanyozz le, a hajadat majd én megcsinálom és a sminkedet is. A ruhádat meg majd gyorsan kiválasztjuk.
Ettől a reakciótól féltem, ha Réka bezsong, akkor nem lehet mit tenni.
6 óra volt, mire elvégeztem a fürdőszobai teendőimet. Réka már a ruháim között kereste a megfelelőt.
-Örülök, hogy ennyire „beleástad” magad a ruhakeresésbe. – mondtam nevetve és oda sétáltam Réka mellé.
-Csak neked segítek.
-Tudom, és köszi.
Nagy keresgélések árán, egy fekete kisruha mellett döntöttünk. Réka nem csinált nagy frizurát, csak lazán hátrafogta a hajamat.. A sminket pedig nem engedtem neki túlzásba vinni. Egy kis rúzs, és szemceruza, és egy kis arcpirosító. A cipőm egy magassarkú fekete cipő volt. Én aggódtam, hogy nem fogok addigra elkészülni, de barátnőm megnyugtatott, hogyha mindent rábízok el fogok készülni. És igaza is lett. Háromnegyed hétkor teljes harci díszben vártam Kellant. Pontban hét órakor megszólalt a csengő. Ránéztem Rékára, aki csak biztatóan rám mosolygott. Kinyitottam az ajtót és Kellan már ott várt rám. Gyorsan végig néztem rajta. Egy fekete öltönyt viselt, egy fehér inggel, és nekem eszembe jutott, hogy megfelelő ruhát választottam, mert összeöltöztünk.
- Szia-köszöntött vidáman
Réka eközben gyorsan beosont a szobájába, nehogy megzavarjon valamit, bár szerintem szívesen velünk tartott volna.
-Szia- köszöntem én is. Majd észrevettem, hogy nem túl feltűnően, végigjáratta rajtam a szemét.
- Csinos vagy- mondta bókolva
- Te sem nézel ki rosszul.- feleltem némi pimaszsággal a hangomban. Ezen Kellan elnevette magát.
-Indulhatunk?-kérdezte
- Igen, és hova is megyünk pontosan?-kérdeztem a hangomban némi kíváncsisággal
- Egy étterembe-felelte halál komolysággal, bár némi nevetéssel a szája sarkában, miközben kinyitotta nekem a fekete színű audi a8-as autójának ajtaját. Gyönyörű autó volt.
- Nem mondod!-feleltem nevetve, - azt, hittem, hogy egy Fitness stúdióban fogunk vacsorázni. Hát ezzel most megdöbbentettél. Erre Kellan hangos nevetésben tört ki majd megkerülve az autót, ő is beült a vezető ülésre. Könnyű volt Kellannal nevetni.
- De képzeld!- mondta majd egy kicsit komolyabban hozátette:- De nem fogom neked elmondani, mert meglepetés.
- Óóó- csak ennyit tudtam mondani. Az úton az étterem fele, megkérdezte, hogy hogy telt a napom, én pedig elmondtam neki, ügyesen kicenzúrázva a reggelt, amikor Réka faggatott a tegnap estéről. Ő is beszámolt nekem a napjáról. Megtudtam, hogy délelőtt egy fotózáson volt, majd délután egy nagyon unalmas, és hosszú interjún.
Fél óra alatt megérkeztünk, a Ristorante Peppone nevű elegáns, de mégsem feltűnő étterembe. Valószínűleg nem akarta, hogy a paparazikkal vacsorázzunk. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bevezetett az étterembe. Nagyon ízlésesen volt berendezve, és én csak ámultam. Amint beléptünk az ajtón, a pincér odavezetett, egy távolabbi, sarokban lévő csendes asztalhoz. Sokan megbámultak minket az asztalhoz menett, de senki nem szólt semmit. Gondolom, ide olyanok járnak, akik tiszteletben tartják mások magánéletét. Miután helyet foglaltunk az asztalnál, Kellan rendelt egy üveg bort, bár a nevéből ítélve elég drága lehetett. Míg a vacsoránkat kihozták, beszégettünk. Sok mindent megtudtunk egymásról, például megtudtam Kellanról, hogy szereti a kutyákat, akárcsak én. Megesküdött, hogy egyszer bemutatja nekem a saját kutyáját. Miután elfogyasztuttuk a vacsorát, még borozgattunk egy darabig. Meggyőződtem róla, hogy érdemes volt adnom neki egy esélyt, mert nagyon megkedveltem. Jóképű, okos, intelligens, vicces. Minden nő ilyenről álmodik, legalábbis szerintem. 10 óra körül hagytuk ott az éttermet, miután Kellan nem engedte, hogy fizessem a számla felét. Hazavitt, és felkísért a lakásunk elé. Nem tudtam, hogy búcsúzzak el tőle:
- Nagyon köszönöm az estét, jól éreztem magam- mondtam
- Nagyon szívesen, és én is jól éreztem magam, éppen ezért mit szólnál ha kedden elmennénk egy moziba-kérdezte kíváncsian arra várva, hogy mit válaszolok
- Jól hangzik feleltem, de csak egy feltétellel- mondtam komolyságot erőltetve az arcomra
- Igen?- kérdezte Kellan egy kissé ijedten
- Én választom ki a filmet- mondtam most már nevetve
- Persze, akkor kedden 5-re érted jövök, jó?
- Igen, akkor szia-köszöntem el
- Szia, és jó éjt-mondta
-Neked is- feletem, majd Kellan elindult, de hirtelen visszafordult, megragadta a karom, és szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam mi van. Egyik pillanatról a másikra a karjaiban találtam magam. Majd mikor felfogtam karommal átöltem a nyakát és viszonoztam a csókját. Majd amilyen hirtelen csókolt, olyan hirtelen lett vége:
- Jó éjt- köszönt el mégegyszer, hangjában némi mosollyal
- Jó éjt- feleltem már csak magamnak, mert mire észbe kaptam Kellan már eltűnt, én pedig csendben, és még mindig elkábulva Kellan csókjától,benyitottam az ajtón. De felesleges volt halknak lennem, hisz Réka a nappaliban várt, és alig várta, hogy kifaggathasson.
Az étterem, Kellan és Szofi az este, és az Audi a8-as.
