1.fejezet: A szülinap

Sziasztok!

Köszöntünk titeket a Dupla vagy semmi, Robert Pattinsonnos oldalon.
Ezt a blogot 4 lány írja: Viky,Dorcy, Timy és Lááá.
Na, nem húzzuk tovább az időt, itt az első fejezet. ( Bocsánat, hogy ilyen rövidre sikeredett, de még csak most próbálkozunk)
Ne kíméljetek a kommentekkel, hamarosan hozzuk az új fejezetet.
Jó olvasást, reméljük elnyeri a tetszéseteket:

1. fejezet

Hála istennek ennek a napnak is vége! Úgy éreztem, hogyha még 1 órát az egytemen kellet, volna töltenem megbolondulok. Még szerencse, hogy az utolsó órám elmaradt. Állandóan azon járt az eszem, hogy Réka milyen meglepetést szervez nekem a 20. szülinapomra. Annyit már sikerült kihúznom belőle – sok könyörgés árán-, hogy valami extra puccos helyre megyünk, ezért már nagyon várom az estét!

Rékával gyerekkorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Együtt nőttünk fel, és közösen terveztük a továbbtanulásunkat. Eldöntöttük, hogy miután kimaradtunk gimiből, és leérettségiztünk, együtt kimegyünk Los Angelesbe és ott fogunk egyetemre járni. Fel is vettek mindkettőnket a californiai egyetemre. Én már kiskoromban elterveztem, hogy lakberendező akarok lenni, Réka pedig orvosira jelentkezett. Már kiskorunkban is sokat játszottunk olyat, hogy én tettettem a beteget, ő pedig játszotta az orvost. Úgy jöttünk el otthonról, hogy előre kibéreltünk egy lakást az egyetemhez közel. A lelkére kötöttem- mivel Réka nagy pasifaló-, hogy mindig szól nekem telefonon, hogyha hoz fel valakit, és a konyhapult tabu! Az emlékleimből visszatérve, eszembe jutott, hogy sietnem kell, mert nem fogok tudni elkészülni.

Gyorsan fogtam egy taxit, és hazafuvaroztattam magam a Wilshire Boulvardra. Nem volt olyan messze az egyetemtől, de nem volt kedvem haza gyalogolni. Tudtam, hogy Réka otthon van, mert neki kevesebb órája volt, mint nekem. Gyorsan, beszálltam a liftbe, és megnyomtam a 4. emeleti gombot. Mikor fölértem egy hangos – Hello -, kíséretében léptem be a házba. De gyors elnézések közepette bevonultam a szobámba, mivel Rékát és mostani barátját nem éppen illedelmes helyzetben találtam. Először nagyon szégyeltem magam, de rájöttem, hogy nincs okom bocsánatot kérni tőlük, mert rájuk nyitottam, hisz Rékának telefonálni kellett volna. De ez a nap az én napom, és ma nem akarok veszekedni. Pár perccel később kopogást hallottam, és a barátnőm bűnbánó tekintetével találtam szembe magam.

- Ne haraguuudj!- kérlelt kiskutya szemekkel az arcán. Tudja, hogy ennek a nézésének nem tudok ellenállni!
- Dehogy is haragszom, csak máskor kímélj meg az ilyen helyzetektől, oké?
- Rendben, egyébként neked nem az iskolában kéne lenned? – kérdezte és lehuppant az ágyamra.
- Hála az égnek elmaradt az utolsó órám -, de lehet, hogy jobb lett volna ha nem marad el, tetem hozzá magamban. És ekkor eszembe jutott egy ötlet!
- Tudod most, mivel tartozol nekem….- de nem hagyta, hogy befejezzem
- Mi én?
- Igen az előbbiért. Elmondhatnád hova megyünk az este?! – na most megfogtam
- Jó trükk de a számon lakat! – és még a kezével is elmutogatta, hogy a kulcsot jó messzire elhajítja.
- Ez nem ér! – dobbantottam a lábammal-, elhiheted nekem, hogyha a te szülinapod lesz, még jobban bele fogsz őrülni a titkolózásokba.
- Én nem titkolózom, csak nem mondom el!- mondta fülig érő mosollyal az arcán
- Na jó! Ne húzd az idegeimet, inkább segíts elkészülni!

Réka segített kiválasztani a ruhámat, ami egy fekete pántos, és mélyen dekoltált ruha volt. Én egy kicsit kihívónak gondoltam – annak idején még Rékától kaptam-, de barátosném nem engedett. Megcsinálta a hajamat enyhén göndörre, és ki is sminkelt nem túl kihívóan. Fél 10 előtt pár perccel idegesen toporogtam az ajtó előtt, hogy mikor jön már. Ebben a pillanatban végre belibbent Réka is teljes harci díszben. A taxink már lent várt a ház előtt. Réka még az ajtóban bekötötte a szemem, és mikor leértünk, ott hagyott a járdán. Meg kellett várnom míg bediktálja az extra puccos hely címét. És végre elindultunk a titokzatos hely felé, ami nem várt meglepetéseket tartogatott a számomra.